A vízgőzmolekulák mozgása gázkeverékben (pl. levegő), amelynek célja a gőzkoncentráció kiegyenlítése. A diffúziónak köszönhetően a vízgőz a válaszfalakon átjuthat a válaszfal két oldalán uralkodó parciális nyomások kiegyenlítődésével. Ennek a folyamatnak a menete a burkolat mindkét oldalán uralkodó körülményektől függ. A vízgőz diffúziójának folyamata az épületburkolaton keresztül függ a burkolat két oldalán lévő levegő hőmérsékletétől és páratartalmától (a vízgőz parciális nyomásának különbségétől a két oldalon).

Ez egy állandó mennyiség a különböző anyagtípusok esetében, amely jellemzi a diffúziós ellenállásukat. A μ-értéket relatív értékként határozzák meg, amely azt jelzi, hogy egy anyagréteg diffúziós ellenállása hányszor nagyobb, mint ugyanannak a légrétegnek a diffúziós ellenállása azonos körülmények között. Levegő esetén μ = 1, és a jó hőszigetelő képességű könnyű, porózus szigetelőanyagok esetében a μ értéke megközelíti az 1-et.

A DIFFÚZIÓVISSZONY-ellenállási koordinátort - "µ" - kombinálja az anyag vastagságával - "d"; Sd=µ-d. Úgy értelmezhető, mint egy olyan helyhez kötött légréteg vastagsága, amely ugyanolyan diffúziós ellenállást mutat, mint a vizsgált réteg. Az egyenértékű diffúziós ellenállási együttható (Sd) a vízgőzzel szembeni ellenállást biztosító légréteg diffúzió-egyenértékű vastagsága. Az Sd értéket méterben fejezik ki. Minél kisebb az érték, annál kisebb az ellenállás és fordítva.

Ez a belső felületi hőmérséklet és a külső levegő hőmérsékletének különbsége, osztva a belső és a külső levegő hőmérsékletének különbségével, amit úgy számolnak ki, hogy a belső felület hőátadási ellenállása f_Rsi. Az f hőmérsékleti együttható egy adott kötés legalacsonyabb belső felületi fRsi hőmérsékletét jelzi. Ez gyakorlatilag egy dimenziótlan hőmérséklet, amely a belső felület hőmérsékletét írja le, függetlenül a pontos peremfeltételektől, értéke 0 és 1 között van (minél közelebb van az érték az 1-hez, annál jobban védett a kötés). Az építőelemeknek biztosítaniuk kell, hogy a fugák belső felületén a helyi penészedés és a felületi páralecsapódás veszélye kiküszöbölhető legyen.

A vízgőz átjutásának korlátozása (szabályozása) a burkolaton keresztül. A diffúziós tömítettség kérdése szorosan kapcsolódik az épület válaszfalainak nedvességtartalmához, és különösen a válaszfalak megfelelőnek tekinthető nedvességtartalmának biztosításához, azaz ahhoz, hogy az ne okozzon negatív termikus és üzemeltetési következményeket. A diffúziózáró válaszfal olyan válaszfal, amelybe a vízgőz nem hatolhat be ellenőrizetlen diffúziós módon, és e válaszfal rétegeinek típusa és elrendezése garantálja, hogy azt ne veszélyeztesse a belső kondenzáció (a vízgőz kondenzációja csökkentett hőmérsékleten), különösen a későbbi években fokozódó, ami egyes rétegek növekvő nedvességtartalmához és ennek következtében gombák és biológiai degradáció kialakulásához vezethet.

A légzárás befolyásolja az üzemeltetési költségeket, az akusztikai teljesítményt, az épület hőhatékonyságát és a lakók hőérzetét. A légzárás egyik legfontosabb területe a keret és a karzat közötti csatlakozás. Ennek az illesztésnek a rossz tömítése egy átlagos családi ház teljes légveszteségének mintegy 15 százalékáért felelős.

Az erős, viharos széllökések előfordulása gyakran társul más kedvezőtlen időjárási jelenséggel, például heves esőzéssel. Nagyon fontos, hogy az ablakszerkezet, valamint a keret és az ablak bizonyos szélterhelési szilárdsággal rendelkező csatlakozási pontja is légmentes maradjon az esővíz belső térbe való bejutása ellen. A vízzáróság egy másik olyan ablak- és illesztési tulajdonság, amelyben a szél által a szerkezetre gyakorolt nyomásnak jelentős szerepe van. Az E1200 jelöléssel ellátott ablakok és fugák csak 1200 Pa nyomáson engedik a vizet behatolni a szerkezetbe, ami azt jelenti, hogy szivárgás léphet fel, ha a lehulló esőt 160 km/h-nál nagyobb sebességgel fújó orkán kíséri.

A λ-érték egy építőanyag energiahatékonyságának mutatója - minél alacsonyabb a λ-érték, annál jobban szigeteli az anyag a kötést. Fontos megjegyezni, hogy a klasszikus lineáris hőhíd a keret és a karzat közötti csatlakozási pont. A karzat és a keret közötti csatlakozásra vonatkozó minimális követelmény, a ψ 3D korrekciós tényező a csatlakozásnál 0,10 W/mK. A lineáris hőhidak, azaz a keret és a karzat közötti csatlakozások az épület teljes hőveszteségének jelentős részét teszik ki - a tervezők általában figyelmen kívül hagyják a hatásukat, és rossz részletezéssel nagyon nagy lehet. A hőhidak belső felületén gyakran keletkezik páralecsapódás és penész, különösen, ha a helyiségben megnövekedett a páratartalom. Ezért olyan fontos, hogy a keret és a karzat csatlakozási pontját megfelelően szigeteljük.

Hővezetési tényező, amely egy építőanyagot vagy terméket jellemez; megmutatja, hogy mennyi hő halad át egy anyagon annak vastagságától függetlenül. Minél alacsonyabb a lambda együttható, annál jobb a szigetelőanyag.
Egység: [W/(m*K)]

Egy érték, amely meghatározza egy termék hőveszteséget megállító képességét; az anyag vastagságától és a hővezető képességtől függ - minél vastagabb a réteg, annál nagyobb az ellenállás, és annál kevesebb energia távozik az épület külseje felé.

Az épület válaszfalainak (pl. mennyezetek, falak, ablakok) hőszigetelő tulajdonságait jellemző paraméter, amely megadja az adott válaszfalon áthaladó hőmennyiséget; a lengyel szabványok szerint számított U-értékek nem lehetnek nagyobbak, mint az U(max) érték. Minél alacsonyabb az U-érték, annál jobbak a válaszfal hőszigetelő tulajdonságai.
Egység: [W/(m2*K)]

A hangszigetelési követelmények az épület teljes külső szerkezetére vonatkoznak, beleértve az összes beépített elemet is. Az épület külső részének (külső fal + ablakok) R'w,res hangszigetelési értékét határozzák meg. A falfugák tervezésénél ügyelni kell a lehető legmagasabb hangszigetelés biztosítására. Egy jól szigetelt és tömített fugánál az Rs,w értéknek ≥ 45 dB-nek kell lennie egy 20 mm-es fugánál.